Nagyon szeretek utazni.
Új tájakat megismerni, idegen ízeket kóstolni, szeretem, ahogy az autó suhan az úton és csak bámulok ki az ablakon, szól a zene és kis hazánktól dél-nyugatra távolodva örömmel fedezem fel a fák furcsa, idegen, mediterrán formáit.
Az utazáshoz mérhető öröm számomra maga a készülődés is.
Szinte bolondul – mint a Kisherceg a Rókának – már előre örülök hetekkel, gyakran hónapokkal az indulás előtt.
És készülök. Útikönyveket, regényeket olvasok a látogatásra kiválasztott vidékről, de sorra kerülnek más utazók élménybeszámolói is, bújom az internetet, hogy minél gazdagabb élményekkel térjünk haza.
Ezúttal is így történt. Karácsonyi – nagyon kedves – meglepetés volt számomra, hogy visszalátogatunk Kedvesemmel e rendkívül különleges helyre, ahol átutazóban Toszkána felé már eltöltöttünk együtt néhány szép napot. Akkor tikkasztó nyári kánikula fogadott, most meleg kora nyári napsütés.
Ezúttal Mestre városában választottam szállást, egy kis szálloda nagyon kedvező, szezon előtti ajánlatát, de nem bántam meg.
A romantikus velencei szállások megközelítése igen körülményesnek tűnt, így legalább az autó elhelyezése nem okozott gondot és a pazar reggeli bőségesen kárpótolt a lemondásért.
Nagyszerű érzés volt újra felfedezni ezt a csodálatos várost, egyedülálló kis lagúnáival.
Ezúttal a gondos felkészülés következtében egy pár napos közlekedési bérlet birtokában korlátlanul vehettük igénybe a menetrend szerinti hajójáratokat, úgyhogy a napjaink felét vaporettózással töltöttük, pihenés gyanánt sem volt rossz választás elnyúlni a napos fedélzeten.
A bérlet sajátossága, hogy több belépőjegyet is tartalmaz, nevesebb és kevésbé impozáns palotákba, múzeumokba és kiállításokra.
Ennek igénybevételével régi vágyam teljesült, hogy több hétköznapibb épületet is megcsodálhattam belülről, amennyire ez a jelző ott egyáltalán szóba jöhet.
Bár kedvesem rendkívül türelmes, amikor a fényképezőgépemet állítgatom és engem mindig nagyon szívesen lefotóz, de ezen a kiránduláson az átlagosnál kevesebb képet készítettem, inkább a nézelődés és impressziók gyűjtése volt hangsúlyos.
Az előre kinézett autentikus éttermek felfedezése viszont elmaradt, részben zárva voltak és akadt amelyet meg sem találtunk a térképen.
Sebaj, Velence az a hely, mely bár feledhetetlen, mégis mindig újra visszavár. Mi bizonyosan nem fogunk neki csalódást okozni.
